MiTiŐk

Megjelent: 2014. szeptember 23. | Szerző: Varga Tamás

Hogyan NE használjuk a közösségi médiát, avagy Karakter-öngyilkosság mesterfokon

Olvasd az eszközödön!

„Nem vagyok a személyes ügyfélszolgálati forródrótotok. Ne tőlem kérdezzétek a regényeim sorrendjét, hogy mikor jelenik meg a következő könyvem, vagy hogy hogyan kapcsoljátok be a ki******* Kindle-olvasótokat. Keressetek rá. Sokkal kevesebb időbe kerül, és sokkal megbízhatóbb választ kaptok.”

A fenti idézet Chelsea Cain amerikai bestseller krimi írónő facebook oldaláról származik. Ugyan már eltávolították az üzenőfaláról, de szemfüles egyének még a törlés előtt lementették és megőrizték az utókor számára (Ugye, ami egyszer felkerül a netre, az örökre rajta is marad…). Mondhatnánk, hogy a szerző csak kissé elvesztette az önuralmát a rajongók kérdésinek özönétől. Talán érthető is a kifakadása. A probléma nem is a tartalommal, hanem a hangnemmel van. Egy író nem engedhet meg magának ilyen lekezelő modort az olvasóival szemben. Még akkor sem, ha nagyon elege van.

Tény, hogy az alkotók számára a különböző közösségi oldalak használata ma már szinte megkerülhetetlen. Sokkal személyesebb, és közvetlenebb kapcsolatot jelent az olvasókkal, az író bepillantást engedhet az életbe, könnyen megkedveltetheti magát a látogatókkal, és reklámozhatja a műveit is. De egyben felelősséggel is jár a közösségi profil használata. A rajongók üzeneteire, kérdéseire, véleményeire válaszolni kell, és ez bizony rengeteg időt tud felemészteni, ami mind az alkotás rovására megy. Szóval érthető az írónő frusztráltsága, de az ilyen bejegyzésekkel csak megutáltatja magát az olvasóival. És amikor a szemére vetették, hogy ezt talán még se kellene, a következő választ adta:

„Mindennap órákat töltök el az olvasói kérdések megválaszolásával, a különböző közösségi oldalaimon. Ez egy teljes munkaidős feladat. Több időt emészt fel, mint maga az írás. Fogalmatok sincs, hogy mennyi h*****éggel bombáznak. És hirtelen én lettem a s***fej, mert rámutatok arra, hogy a könyveim sorrendjének a kiírása naponta tízszer nem a leghatékonyabb kihasználása az időmnek?   Szeretem a jó kérdéseket és kommenteket. Csak az ostobák miatt panaszkodok. Nem tőletek kapom a fizetésem. Nem is kellene ezt csinálnom. De mégis itt vagyok. Személyesen válaszolok a kommentjeitekre, majdnem hajnali 1-ig.”

 facebook-dislike-button_edited
Forrás: inspiredchronicles.wordpress.com

A fenti írás sok mindennek nevezhető, csak professzionális hozzáállásnak nem. Ez a fajta fennhéjazó hangnem igen visszataszítóan tud hatni az olvasókra. És bár a szerző azt írta, hogy nem a kérdezőktől kapja a fizetését, de ők veszik meg a könyveit, és fenti megjegyzései után nem lenne meglepő, ha jelentősen csökkenne az eladásuk. Az eladott példányszám pedig igen is hatással van a bevételeire, tehát közvetett módon mégiscsak tőlük függ a jövedelme.

De nem csak az írónő hibás hogy így elfajultak a dolgok. Mivel elég népszerű szerző -művei bekerültek a New York Times bestseller listájába- ezért például a facebook oldalának is több mint 17 ezer követője van. A kiadójának illett volna egy külön munkatársat alkalmazni, aki menedzseli az alkotó közösségi oldalait. Vagy az alkotó is alkalmazhatna egy ilyen személyt. De még erre se lenne szükség. Például, az írónő honlapján felsorolhatnák regényeinek kronológiai sorrendjét, és elegendő lenne ide irányítani a kérdezőket.

A későbbiekben a szerző kitörölte a panaszkodó bejegyzéseit, csak egyet hagyott meg, amiben leírja, hogy miért is törölte őket:

„A kiadóm kérésére kitöröltem a bejegyzéseimet, nagyon elfoglaltak, és nincs idejük az általam keltett hisztériára. De tanácstalan vagyok. Úgy gondolom, hogy nem durva vagy felháborító rámutatni arra, hogy én is ember vagyok, akinek családja van, és nem egy automata ügyfélszolgálati forródrót, aki csak azért van, hogy kiszolgálja a ti igényeiteket. Elszomorít, hogy egy közszereplő elkeseredett nyilatkozatai amiben próbálja felállítani a határvonalakat, ilyen nagyfokú gyűlöletet váltanak ki. Sokkal szívesebben válaszolnék jól átgondolt olvasói kérdésekre, mint az ostobákra. Hívjatok csak őrültnek. Bárki, aki ismer engem, tudja, hogy milyen messzire el tudok menni a rajongóimért. És sajnálom, de ha a könyveim sorrendjét kérdezitek, akkor mindannyiunk idejét vesztegetitek. Komolyan. Gondolkodjatok el rajta. Nem fogok úgy tenni, mintha másvalaki lennék. Már nem jó itt lenni, és ezt sajnálom. De nem fogok bocsánatot kérni egyetlen szóért sem, amiket az előző bejegyzéseimben írtam…”

Forrás: likegif.com

Tehát nem saját szántából törölte ki a sértő megjegyzéseket, hanem a kiadója kérte meg rá. És semmi kivetni valót nem talált az általa leírtakban, az olvasók sértegetésében. Az ilyen szemlélet, olyan szakmánál ahol a jövedelem a népszerűségtől függ, nem sok jóra vezet. Talán az olvasók tisztelete, urambocsá, a feléjük tanúsított -jó értelemben vett- alázat kifizetődőbb lenne. Persze az is lehet, hogy a cél a figyelemkeltés volt. Hiszen végül is, rossz reklám nincs, csak beszéljenek rólad. És ezt az írónő maradéktalanul el is érte. Még az is lehet, hogy jól jön ki ebből az egészből.

Forrás: Taz Says

Ezt olvastad már?

Címkék: , , ,




Vissza az oldal tetejére ↑