Laci és az oroszlán

Többször elhatároztuk már, hogy gyerekeknek szóló tartalmakkal is foglalkozunk majd, de valahogy nagyon nehezen akar összejönni a dolog. Pedig már megnyertünk magunknak egy külső munkatársat aki tesztelés céljából szívesen böngészi nap mint nap a digitális mesekönyveket és alkalmazásokat, csak hát elég rapszodikus személyiség és a véleményét sem szokta véka alá rejteni. Szóval Kata kolléganőnk elég szeszélyes korszakában van most, nemrég töltötte a 2-őt és mostanában „Ez nem tesszi!“ felkiáltással dobja félre a tesztelésre felkínált dolgokat. Így volt ez először a Laci és az oroszlán című klasszikus mese interaktív változatával is.

Mondtam neki, nyugodjunk meg, fussunk neki újra! Nézzük át akkor együtt felhasználhatósági szempontból a gyáva Laci meséjét. Azt mondta: „Jó”. Tehát: válasszuk a főmenüben a Hallgatom opciót, igen, ez mellett sétál Laci és az oroszlán. Megjelenik egy ház, igen, nagyjából olyan mint amiben mi is lakunk, még a színe is hasonlít picit. De most figyeljünk a mesélő fiatalember – „Báci”  (Zámbori Soma) – hangjára. OK, most már nyomhatunk a tappancsokra. De csak egyszer! Mert ha többször megérintjük egymás után, mindig vissza akar térni az előző oldal.

Próbáljuk csak, mi történik, ha Lacit megérintjük… Laci gondol mint Micimackó. Egy helikoptert gondol, ahogy a fiatalember mondja – „Báci” –: Laci repülő szeretne lenni (Repülő? Hmmm…talán pilóta… – gondolom én is magamban, de mindjárt minden kiderül).

Aztán megyünk szép lassan képernyőről képernyőre, Kata türelmesen próbálkozik iránymutatásom szerint. Végighallgatja a szövegeket és rendre „megpiszkálja” a grafikákat. A legnehezebb csak egyszer megérinteni a lapozó gombokat jelentő tappancsokat, az animációk szépen reagálnak, de ezek a tappancsok… okoznak némi galibát a kolléganőnek.

No, a végére értünk, kérdőn nézek a szakértőre. Aztán elhangzik: „Tesszi”
– Szerinted hány csillag?
– Ajanycsillag.
– De nem úgy, mennyi csillag?
– Né csillag.
– Miért pont négy csillag?
– Háom csillag.

Itt inkább gyorsan be is fejezem a faggatózást, mert innen egyenes út vezethet a nem tesszihez. De aztán el kell indítani a mesét, újra az elejétől…

Szóval a „repülő”

Másoknak biztos sokat mond már a bejegyzés címe is, nekem azonban valamiért teljesen kimaradt a gyerekkoromból Marék Veronika Laci meséje. Pedig az első kiadás még 1961-be jelent meg, talán még fekete-fehérben. Szóval mivel az elején nem tudtam mennyire régi meséről van szó, mind az egyszerű grafikát, mind a szöveg furcsaságait először valami „túlretrózott” stílusnak véltem. Még „szerencse”, hogy a bejegyzés előtt utána néztem a sztorinak:). Például az kis kiderült, hogy ha itthon nem is annyira (lásd az én példám) örvend és örvendett nagy népszerűségnek ez a mese, mint mondjuk Japánban, ahol például a Hello Kittyvel majdnem egyenrangú kult státuszban van.

Az alkalmazás végülis tetszett szakértőnknek, többször újra megnéztük (igazság szerint azóta is majd minden este) és mindig talált valami új interaktivitást az egyes képernyőkön (pl. a ház ablakai, vagy a játékok). Én ennek nagyon örültem, mert nehéz találni manapság olyan digitális tartalmat, amely elé az ilyen erős kritikai érzékkel és forrongó habitussal rendelkező munkatársakat is aggodalmak nélkül le lehet ültetni.

Az interaktív mesekönyv iOS készülékekre jelent meg, iPadre és iPhonera egyaránt. A teljes verzió fizetős (2 euró), de aki biztosra akar menni, annak Lite verziót ajánljuk.