E-könyv

Megjelent: 2015. január 15. | Szerző: Varga Tamás

Meddig lehet elmenni az e-könyvek másolásvédelmében?

Olvasd az eszközödön!

Az e-könyvek egyre nagyobb elterjedésével, az illegális letöltések is egyre nagyobb problémát okoznak mind a kiadóknak és terjesztőknek, mind a szerzőknek. Az ezek elleni védekezésben már eddig is számos DRM (digitális jogkezelési) eljárást vetettek be, például a kiadványok digitális vízjellel való ellátását és jelszavas védelmét is. Ezek közül egyesek jobban, mások kevésbé terjedtek el, de egyik sem mondható teljes mértékben sikeresnek a dolog üzleti oldalát tekintve és főleg nem a felhasználók szempontjából. A németországi Fraunhofer Intézet minderre rákontrázva egy meglehetősen radikális és visszás másolásvédelmi technológia kifejlesztésén dolgozik már több mint egy éve.

A SiDiM nevű eljárás lényege hogy egy adott e-könyv minden egyes megvásárolt példányának szövegében bizonyos módosításokat hajtanak végre, azaz nem lesz két egyforma kiadvány forgalomban. Így egy illegálisan megosztott könyv visszakövethető lesz a tulajdonosához, aki eredetileg elérhetővé tette – a szöveg teljesen egyedi lesz, és ez csak a felhasználó adott példányára jellemző*. Ez a módszer azonban több rendkívül aggályos kérdést vet fel, mind a szerzői, mind az olvasói oldalról.

* Léteznek már ehhez hasonló, úgynevezett puha másolásvédelmi eljárások, amikor az e-könyvek olvasásában a felhasználókat nem korlátozzák, de magában a fájlban titkos azonosítokat helyeznek el. Ezekkel a vásárlás ténye, a vásárló személye és a vásárlás időpontja is visszakövethető. Viszont a titkosító algoritmus feltörésével az adatok eltávolíthatóak a fájlokból. A Fraunhofer Intézet megoldása (Emlékszünk még? Ez a tudományos intézet fejlesztette ki az mp3 fájlformátumot, ami egyes vélekedések szerint tönkre tette a zeneipart. Talán most próbálnak vezekelni:)) viszont nem ilyen titkossított adatokkal operál, magát az e-könyvfájlt változtatja meg, nincs mit eltávolítani…

Először is ott van az írásmű megváltozatásának problémája. A gigaom.com írása szerint a módosítások érinthetnek szavakat, például a „láthatatlan” szó „nem látható”-ra módosul, vagy az „egészségtelen” „nem egészséges”-re. De egyes mondatokban megváltoztathatják a szavak sorrendjét, vagy az írásjeleket, elméletileg úgy hogy ezek értelme nem változik. De akármilyen kis módosításokról van szó, ez gyakorlatilag akkor is egy szerző művének az átírása. Az írók már így is órákat töltenek a szerkesztőkkel való vitatkozással egyes vesszők elhelyezésén, vagy a kötőjelek használatán. És amúgy is, minden szerző rendkívül érzékeny a művének a megváltozatására. Ráadásul ott van az a probléma is, hogy a változásokat egy program végzi, teljesen automatikusan. Így könnyen előfordulhat, hogy egy módosított mondat megtartja ugyan az eredeti értelmét és jelentését, de akkor is rosszul és a szövegbe nem illően hangzik.

 

pssst

Nem mondjuk el senkinek, hogy mit csinálsz az e-könyvekkel…:)
Kép forrása: d_kaczmarek / Foter / CC BY-NC-SA

És ott van még az a helyzet is, amikor egy népszerűbb könyvből több millió darabot adnak el. Vajon mennyire tud kreatív maradni a program, ilyen nagyszámban szükséges módosításnál? Az első vásárlóknál még csak egy-két szót vagy írásjelet változtat, a későbbieknél pedig már egész mondatokat? Vajon meddig módosítható „biztonságosan” egy írásmű, hogy folyamatosan ugyan azt az élményt adja minden egyes olvasónak? A módszernek köszönhetően egy adott könyvből soha nem lesz eredeti változat, hiszen minden forgalomban lévő példánya különbözni fog a többitől.  Vajon ilyenkor melyik tekinthető az eredeti műnek?

Ha már az olvasókat említettük itt is súlyos problémák merülnek fel ennél a DRM módszernél. Egyfelől gyakorlatilag a program kémkedik az olvasók után, ugyanis nyomon követi, hogy mit is kezd az általa vásárolt könyvvel. Gyakorlatilag minden egyes, az adott művet megvásárlóról feltételezi, hogy illegálisan akarja felhasználni, mivel minden példányt módosít. Az olvasók kriminalizálása nem a legjobb módszer egy könyv népszerűsítésére, és a hatóság engedélye nélküli nyomkövetés számos államban illegális is.

Maga a másolásvédelmi eljárás is igen aggályos. Egy program, ami bizonyos szavakat módosít egy adott írásban? Ez bizony még automatizált cenzúrára is használható, ha rossz kezekbe kerül. Ráadásul már csak „tűzoltásra” használható, magát az illegális megosztást nem akadályozza meg. Eredeti célja szerint csak akkor lenne bevethető, ha a tulajdonosa elérhetővé tette a könyvet. Persze, fontos a felelőségre vonás, de ez már nem hozza vissza a kiadók, terjesztők és szerzők hasznát. Az elrettentő erő pedig nem mindig elég. A legjobb talán egy olyan másolásvédelmi módszer lenne, ami magát a másolást akadályozza meg, vagy a másolt példány felhasználását teszi lehetetlenné.

Fontos tehát az illegális letöltések elleni védekezés, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára sem. A fent leírt módszernél vannak jobb DRM megoldások. Ha mindenképpen meg akarnak különböztetni minden egyes példányt az adott könyvből, akkor is lehet olyan digitális vízjelet használni, ami nem módosítja a szöveget, és teszi tönkre az olvasási élményt.

 Forrás: Flavorwire.com

Fejléckép forrása: practicalowl / Foter / CC BY-NC-SA

Ezt olvastad már?

Címkék: , , , , ,




Vissza az oldal tetejére ↑